SK | HU

Történelem

Pered jelentős mátyusföldi település. Nevének első írásos említésével a Pannonhalmi Apátság Albeus-féle birtokösszeíró oklevelében találkozunk, amely az 1237-1240 közti időszakban készült.Dokument PannonhalmaA község ebben az időben a többi szomszédos településsel együtt királyi birtok volt, az oklevélben Purud néven szerepel. A 15. - 16. században komoly változások történtek a község életében. A község határában a Szentgyörgyi grófoknak is volt részük, ami miatt komoly per támadt a túróci prépostság és a szentgyörgyi grófok utódai között. A pert a király volt kénytelen orvosolni. A mohácsi csata után 1529-ben török pusztított a környéken. Gyakorivá váltak a birtokviszony változások. A község rövid időre Nyári Ferenc birtoka lett, 1535-től Révay Ferenc és Révay István tulajdona, azonban 1548-ban már az esztergomi érsekség birtokaként említik a források. 1586-ban Peredet a szomszédos településekkel együtt ismét a túróci prépostság birtokolja. 1605-ben az esztergomi érsek, Pázmány Péter adományozta a jezsuitáknak, hogy jövedelmét a sellyei uradalom jövedelmével együtt a jezsuita iskolaügy, 1635-től pedig a nagyszombati egyetem fenntartására használják fel.
A 17. században a községet többször is érte török támadás és Érsekújvár eleste után török kézre került.  A törökök kiűzése után a béke csak rövid ideig tartott. Az 1700-as évek elején II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején a község ismét harctérré vált. Nemcsak a háborúk, hanem az azt követő pestisjárvány is hozzájárult ahhoz, hogy az 1715-16-os adóösszeírások új betelepülésekről tanúskodnak.  A 18. század 70-es éveiben a község jelentős változásokon ment keresztül. A jezsuita rend feloszlása után Pered új földesura a Királyi Kamara lett. A Királyi Kamara a falu egy részét bérbe adta. A bérlők között nemcsak perediek voltak. Bérlőként került a községbe Kronberg Frigyes, aki új gazdasági termeléssel kísérletezett. Lóherét és festőcsülleget termesztett. A festőcsüllegből kékfestéket nyert és az általa  bérelt majorsági épületben kékfestőgyárat hozott létre.Peredet a 18. század második felében  és a 19. század első felében sok természeti csapás érte.1788,1828,1831-ben árvíz,1834-ben tűzvész,1831-ben a kolerajárvány szedte áldozatait. Pered község legjelentősebb történelmi eseménye az 1848-49-es magyar polgári forradalommal és szabadságharccal függ össze. A község az 1849. június 20-21-i peredi csata kapcsán íródott be Magyarország és Európa történelmébe. A peredi csata emlékét emlékmű őrzi, amelyet 1869-ben a Pozsonyi Honvédegylet emeltettett.Emlékmű 1848 Az első világháború után, mely 131 emberéletet követelt, Peredet a trianoni békeszerződés értelmében az újonnan létrejött Csehszlovákiához csatolták. Az 1938-as bécsi döntés értelmében visszacsatolták Magyarországhoz, majd a második világháború után ismét Csehszlovákia része lett. A háború befejezése sem békét, sem nyugalmat nem hozott a község lakói életében. A falu élén 1945 áprilisától kormánybiztos, majd helyi közigazgatási bizottság állt. A Kassai Kormányprogram és a Beneš – dekrétumok által a felvidéki magyarság osztályrésze a jogfosztottság lett. 1947-ben Peredről 153 családot Csehországba deportáltak, lakosságcsere címén pedig 585 személyt Magyarországra telepítettek ki. Az 1948-as hatalomátvétel után a községben a társadalom minden területén az állami  közigazgatás vette át az irányítást.1948 februárjában a hatóság figyelmen kívül hagyta Pered nevének 700 éves múltját – Pered történelmi helységnevét Tešedikovóra változtatta. A községet Tessedík Sámuelről nevezték el, aki evangélikus lelkészként, pedagógusként és nemzetgazdászként Szarvason tevékenykedett. Mivel Tessedík Sámuelt szlovák történelmi személyként tartják számon, a törvény értelmében Pered község azon 13 település közé tartozott, melyek 1990 után nem kapták vissza eredeti történelmi megnevezésüket. Ezért Pered község  az 1995. március 6-i népszavazás eredménye alapján, elsőként nyújtotta be kérvényét a község történelmi nevének megjelölése ügyében. A belügyminisztérium ugyan figyelembe vette a népszavazás eredményét, azonban a történelmi helységnévtábla elkészítését nem biztosította. Pered Község Önkormányzata határozata értelmében saját költségén rendelte meg, készítette el és helyezte ki a helységnévtáblát.A község gazdasági fellendülése, az 1960-as években indul meg. A szarvasmarhatenyésztés mellett beindul a liba export, a gabona és a primőr zöldségek termesztése. A gazdaság fellendülésével nőtt a lakosság életszínvonala, számos középület épül a községben: alapiskola, óvoda, szociális otthon, kultúrház, gyógyszertár, üzletközpont, játszótér ezenkívül új lakónegyedek létesültek.A bársonyos forradalom után 1991-től a község élén ismét önkormányzat áll. Az önkormányzat hatáskörét napjainkban 11 tagú képviselőtestület és önállóan választott polgármester biztosítja. A 90-es évek végén befejeződött a község vízhálózatának kiépítése, a község és középületek gázművesítése és ezáltal Pered község felzárkózott a Vágsellyei járás legfejlettebb települései közé.Az önkormányzat sikeres pályázatainak köszönhetően került sor a  közutak burkolatának javítására, az autóbuszmegállók átépítésére, játszóterek létrehozására, középületek hőszigetelésére, nyílászáróinak cseréjére, közösségi központ létrehozására, a község szennyvízcsatorna hálózatának kiépítésére, a 4 bérlakás egység megépítésére és még sorolhatnánk.

A község neves személyiségei:
Kronberg Frigyes – új mezőgazdasági termékek – lóhere, festőcsülleg kísérleti termesztésével foglalkozott. Pereden létrehozott kékfestőgyára az egész monarchiába szállított festékanyagot.
Grigey János – Pered első plébánosa /1803-1815/
Kern Károly – plébános, espereshelyettes, tanfelügyelő /1864-1871/
Thorma Károly – a község első gyógyszerésze
Péter János – pedagógus, 52 évig tanított Pereden
Ribányi Olivér – plébános, műfordító-francia és német irodalmi műveket fordított magyarra
Mészáros Henrik – népgyógyász –„ csodadoktor”,a  diagnózist a páciens körme alapján állapította meg.

A község szimbóluma.Pecsét
A község által kiadott iratok hitelességük jeléül pecséttel voltak ellátva. Pered legrégibb pecsétje a község elöljárósága által kiadott 1661-ből származó iraton található. A pecsétkép pajzsot ábrázol, amelyen az eke része, az ekevas és csoroszlya, valamint két rózsa látható. A község ezt a pecsétet a 18. század  60-as éveiben használta. Az újabb pecsétet, amely pálmaág közé helyezett ekevasat ábrázol, 1800-tól ismerjük, azonban valószínűleg korábbi létezésű. A községnek még további három pecsétjét ismerjük az 1836-1910-es évekből. Az első kettőn megmaradt az eke részeinek az ábrázolása és kibővült 3 búzakalásszal. Az 1910-es pecsét már magát az ekét ábrázolja,kiegészítve további mezőgazdasági szerszámokkal: sarlóval, kaszával és egy kéve gabonával.A község felújított szimbólumai a heraldikailag legtisztább, legrégibb pecsétből indulnak ki.A község címere: piros pajzsra helyezett aranyszínű ekevas és csoroszlya, kiegészítve a pajzs két felső sarkában két aranyszínű, négy zöld rózsával.A község zászlaja, amely színeiben azonos a címer színeivel – háromfarkú, zöld, piros és sárga ismétlődő színezetű. A község szimbólumait és színeit a község önkormányzata a 143/OZ/94-es határozattal fogadta el és hagyta jóvá. A belügyminisztérium a HR T-35/94 szám alatt, 1994. november 9-én jegyezte be.

A község egyházi emlékei:  római-katolikus templom /az első templom 1717-ben épült, az új templomot 1816-ban kezdték el építeni és 1820-ban szentelték fel/,  Hétfájdalmas Szűzanya-mellékoltár /19. sz./, Szentháromság szobor /1857/, Jézus Krisztus keresztútjának 14 állomása, Golgota- Kálváriadomb, kápolna, Jézus Krisztus kínszenvedése, Szent Donát szobor, Nepomuki Szent János szobor, út menti feszület /1899/,Harangláb, Szent Flórián szobor, vörösmárvány kereszt, Szent Vendel szobor, evangélikus imaház, zsidó temető.
A község műemlékei:  Peredi csata- obeliszk emlékműve, 1. világháború áldozatainak emlékműve, 2. világháború áldozatainak emlékműve, Kitelepítettek – deportáltak emlékműve.

A község önkormányzata 1999-ben adta ki a Peredi újság 1. számát, mely negyedévenként, szlovák  és magyar nyelven jelenik meg. Az újság beszámol az önkormányzat munkájáról, tudósít a község társadalmi- kulturális életéről.