SK | HU

Csemadok 2016

Csemadok Peredi alapszervezete  csemadok
Elnök Mgr. Jurás Lívia
tel. +421 31 7795416

 

 

 

 

KÖSZÖNTŐ

 

Hatvanöt éves a Csemadok

 

Tisztelt Ünnepi Közgyűlés ! Tisztelt Vendégek ! Kedves Csemadokosok !

 

 

Hat és fél évtizeddel ezelőtt, 1949. március 5-én alakult meg  a csehszlovákiai magyarság legnagyobb szervezete a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete mely elnevezés a két állam szétválása után a Szlovákiai Magyar Társadalmi szövetség névre változott, de a köztudatba  a Csemadok mozaikszó rögzült, mely a szervezetünk névjegyévé vált. Pered mindig az élenjárók közé tartozott, így itt is az elsők között alakult meg a Csemadok alapszervezet. A korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy a peredi alapszervezet megalakulásának dátuma 1949 júliusa. A helyi alapítók , akik közül már senki sincs az élők sorában, megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsük Öket, A Csemadok Peredi  Alapszervezetének alapító tagjai: elnök: Juhos Péter, titkár: Tyúkos László,pénztáros: Katona Sándor, vezetőségi tagok: Csongár Ignác,Csongár Vince,Darázs Flórián,Döme József,Király Nándor,Kovács Lénárd, Majba József,Mészáros Endre, Mészáros Endre,Szekeres Béla, Takács János, Vankó Menyhárt, Varga Ernő, Vince Flórián, Zilizi János.További aktív tagok a megalakuláskor: Kovács Izidor, Lelovics László, Lelovics Vilmos, Szekeres Ferenc, Takács Vilma, Varga Erzsébet, Varga János és Varga Zoltán.Őket az elmúlt hat és fél évtized alatt sokan követték, szinte lehetetlen felsorolni a neveket. Mindannyiuknak hálásak vagyunk, hogy sok – sok éven keresztül  aktívan dolgoztak, vitték tovább a fáklyát, hogy a láng ne aludjon ki. Jól bevált szokás,hogy az ember, ha ünnepel, először visszatekint a múltba, emlékezik. Leltárba veszi az értékek garmadát, az elvégzett munkát, mindazt ami összeköt minket. Nemcsak számot adunk ma, hanem le is zárunk egy korszakot, hiszen új idők jönnek, más gondokkal, nehézségekkel. Nem jobb, mint ami van. Embert próbálóbb. És erre is megoldásokat ,kapaszkodókat kell keresnünk.Ha meg akarjuk érteni, hogy hol vagyunk,hol a helyünk a világban, mi az amit keresünk és találunk, kicsit le kell ereszkednünk a hajszálgyökerekhez, vissza a hamu alatt izzó parázshoz, ami elindította ezt az egész mozgalmat a töretlen útjára, s érkezett meg a mába.Szövetségünk a semmiből indult 65 évvel ezelőtt. A háború nyomorából, a hontalanságból a nyelvtelenségből és a hazátlanságból. Ebből emelkedett ki egy reménysugár. Ki gondolta volna vajon a Csemadok alapítói közül, hogy a néhány évre tervezett szerepből 65 év lesz ? Talán senki, de az emberek másképpen döntöttek. A kultúrházak csendjében, az olajjal felkent padlók illatában elültették  nagyszüleink és szüleink a megmaradás csíráját. De nem a földbe tették azt, mint a magot, melyet bárki kitéphet, letarolhat,hanem a lelkekbe rejtették. Ott őrízték, s onnan adtak enni belőle, ha szükség volt rá.

Az elmúlt 65 év alatt változások sokaságát éltük meg. Új hazában Szlovákiában, amely ma már egy közös Európa része, azt reméltük, hogy majd    európai módon közelítik meg a nemzeti kisebbségeket, sajnos sokszor csalódtunk már. Vajon mi ennek az oka ? A munkánk, a hat és fél évtizedes tapasztalat és szorgalom nem ér semmit, nem értékelhető?. Vagy sokkal egyszerűbb. Valakik úgy ítélik meg valahol, valamilyen bizottságban, valamilyen hivatalban, hogy nem kellünk. Sem a munkánk, sem az értékeink, sem a Szövetség. És főleg nem az elveink, a hűségünk az anyanyelvhez és a nemzethez .A legnagyobb szomorúság azonban az, hogy sokszor mi magunk mondunk le alapvető jogainkról.Az itteni magyarságnak van egy számottevő hányada, amely semmi nemzetit nem tart magáénak, vagy szinte visszafordíthatatlanul föladta magyarságát. Elszorul az ember szíve mikor anyukát és nagymamát lát és hall már Pereden is, akik egymás között még magyarul beszélnek, de a körülöttük futkározó kicsihez mindketten szlovákul szólnak.    

De térjünk vissza néhány gondolat erejéig  a Csemadok valódi tevékenységéhez,amellyel az évek folyamán mozgósítani tudta az alapszervezetünk tagjait. A sok nehézség és probléma ellenére az elmúlt években  is sikerült megőríznünk folyamatos tevékenységünket, megvalósítani hagyományos rendezvényeinket mint a borkóstolókat, március 15 –ei ünneségeket , majálist és bográcsfesztivált, népművészeti fesztivált borfesztvállal ötvözve, előadásokat, színházlátogatást, és bálokat. Támogattuk községünk rendezvényeit,  a kulturális csoportok működését, a Peredi Nőikart, mely  több mint tíz éve folyamatosan kimagaslóan teljesít,legutóbb  2014-ben a XVI. Kodály napokon, ahol arany minősítést szerzett,  a Nyugdíjas Asszonykórust akik nemcsak egymásnak,  de nekünk is tudnak önfeledten énekelni, a Csillag citerazenekart  a nagyszerű és felejthetetlen előadásaival, és támogattuk a pár évig  kisebb –nagyobb megszakításokkal működő Csülleng néptánccsoportot is.Községünk és alapszervezetünk mindig jó lehetőséget biztosított nagyobb méretű területi sőt országos szintű találkozók, rendezvények szervezésére is. Így került sor nálunk nem egy alkalommal a Csemadok országos konferenciájára,területi szintű ünnepségekre,  rendszeresen a Bíborpiros szép rózsa elnevezésű verseny országos elődöntőjére vagy akár a Tompa Mihály Vers és Prózamondó verseny országos elődöntőjére. Tehát napjainkban sem hagyjuk kialudni a lángot,Köszönhetjük ezt annak, hogy vagyunk még néhányan,  akadnak még olyan nyitott személyiségek, akik a Csemadok társadalmi munkában végzendő alapműködését biztosítani tudják. Sajnálatos, hogy rengetegen átállították gondolkodásukat egy „piacgazdasági“ szemléletmódra a valamire készséggel áldozókkal szemben.Itt szeretném megköszönni alapszervezetünk vezetőségének azt a munkát, amit évek óta végez.Szeretnék köszönetet mondani községünk önkormányzatának, a polgármester úrnak, Borsányi Gyulának, a képviselő- testület tagjainak hogy tevékenységünket erkölcsileg és anyagilag is támogatják. Köszönjük szépen. Kölcsönösen együttműködésre törekszünk a falunkban működő polgári társulásokkal és társadalmi szervezetekkel. Különösen nagy figyelmet szentelünk a helyi magyar óvodával és a magyar tanítási nyelvű alapiskolával való együttműködésre. Tudjuk, hogy csak a jó összmunkával valósíthatjuk meg közös céljainkat, az édes anyanyelvünk, a magyar   iskola, a magyar kultúra megőrzését. Nem az ünneprontás mondatja velem, de itt szeretnék szólni azokhoz, akik meg- meginognak és nem viszik magyar iskolába gyermeküket. Óriási hibát követnek el, mert minden diákból akkor lehet igazán a legtöbbet kihozni, ha az anyanyelvén érti meg a tananyagot.Szülőként, pedagógusként, intézményvezetőként meg vagyok győződve arról, hogy az anyanyelven történő tanulás az alapos tudás és a további ismeretek gyarapításának a feltétele.

Nekünk, Csemadokosoknak a továbbiakban is meg kell őríznünk nemzeti kulturális örökségünket,hogy ezzel megtarthassuk azt a nemzeti önbecsülést és öntudatot, amely az elmúlt száz esztendő folyamán a külső erőszak, csábítás és ösztönzés hatására ,valamint a belső gyengeségek és gyarlóságok miatt a magyarság fogyását eredményezte. Meggyőződésem: bármennyire megosztott most magyar közösségünk, hogy újra kiépítsük az egységet és összefogást és megakadályozzuk magyar közösségünk drámai fogyását, továbbra is a Csemadoknak kell vállalnia a szilárd háttér, a hatékony erő szerepét. Szolgálni hitünk és meggyőződésünk szerint a legszentebb ügyet: nemzeti kultúránkat, anyanyelvünket, közösségként való megmaradásunkat! Azért, hogy minél több embert biztassunk példamutató cselekvésre, Fábry Zoltánt a Csemadok örökös tiszteletbeli elnökét idézem, aki mint én is, hitt a szavak erejében és az igaz emberi szóban ,aki szerint:“Minden ember annyit ér, amennyit másokért tenni képes.“

Végezetül engedjék meg, hogy mindenkinek, aki az elmúlt 65 év alatt bármilyen formában és módon segítette szervezetünket, eljárt a rendezvényeinkre de ha nem, csak gondolatban volt velünk, mellettünk állt és támogatott, szívből megköszönjem.

 

Kedves Csemadoktagok Tisztelt Vendégek !

Az apró fácska,amit akkor, 65 éve az alapítók  ültettek, mára terebélyes tölgyfává cseperedett,mely ezer és ezer gyökérrel kapaszkodik a szeretett anyaföldbe,mely ha egyre kisebb is, egyre szűkülő,de még a miénk. Vigyázzunk rá, óvjuk, védjük! A hatvanötödik évforduló alkalmából emlékművet, jeképes és maradandó emléket szeretnénk az utókorra hagyni . Az emlékművet Zilizi Zoltán peredi fafaragó készítette, akit itt  tisztelhetünk  körünkben. Zilizi Zoltán azon alkotók egyike, aki a népművészet gyökereiből táplálkozva készíti több évtizede gyönyörű alkotásait, melyekből néhányat megcsodálhattunk  a tavalyi  falunapon, a műveiből rendezett kiállításon. A Csemadok felkérésére, hogy a 65. évforduló  alkalmából  emlékművet faragjon, gondolkodás nélkül igent mondott. Hiszen maga is csemadokos, és mindazt  ami a szövetség tevékenységét, létét, küzdelmét, a gyökerekhez való ragaszkodását jelenti maga is megéli.Az alkotást  a kultúrház előcsarnokában helyeztük el, és a mai napon az ünnepi gyűlést és a kultúrműrort követően szeretnénk átadni az alapító tagok és  minden néhai csemadokos emlékére  köszönetképpen a jelenleg akívan dolgozó vezetőségnek, a Csemadokhoz kötődő kulturális csoportjainknak és minden lángot örző csemadoktagnak. Jelképezve, hogy a csemadokos úgy éli életét, mint a fák. Állva. Fejét a nap felé tartva, gyökereit az anyaföldbe süllyesztve. Szálegyenesen.  

Isten éltesse a Csemadokot!